február 7, vasárnap

Négy teljes napja itthon. Na jó, ez csak majdnem igaz, mert ma leugrottam a videótékába. Mindent bevetek a tüdőm gyógyulása érdekében, és közben tudom, hogy a lelkemet kell megnyugtatnom. 
Abba az életszakaszba érkeztem, amikor az ember tudatosan választja a magányt. Értelmetlen és fölösleges döntés lenne? Ezt nem tudhatom, mivel csak az idő múlásával derülhet ki. Ettől a mondattól pedig máris nagyon öregnek érzem magam. 
A rengeteg új lehetőség egyenlő rengeteg bizonytalansággal és a változással.
Íme; a klasszikus hős útja modell, a dramaturgia tanulmányok nyomán.
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz a történetben, amikor a hős már nem fordulhat vissza. A változás valójában benne fog lezajlani, a külvilág csak a darab díszlete lesz.
A legjobb, amit tehet, hogy jól megismeri önmagát; rá kell jönnie, hová tart, és hogyan állítsa ezt a változást a saját szolgálatába.

vetek

Most ez is van, meg az is van, meg amaz is; a mindenfélével. Remélem, az egyikből majdcsak lesz valami.

A gyomokkal, úgy tűnik, sikerült felvennem a harcot, irtódnak kifele szépen. Nem egyszerű, de már jobban felismerem a különbséget a gyom és a nemgyom között, így biztosabb és hatékonyabb kézmozdulatokkal tudok fellépni ellene.
Közben az orromban mintha motozna már valamilyen illat, ami egy üde tisztás közelségére emlékeztet. Kicsit meg is pofozom magam ezekben a pillanatokban; még február van, és hideg, és tél; így e motoszkálás igencsak plátói síkokon mozog.

..el kell menni, el kell menni; hogy aztán visszajöhessek, és végre elkezdjem.

"Aludni és nem látni. Aludni és megbocsátani. Aludni akarok - bocsássatok meg -, mert szeretnék megbocsátani."   /M.S. - Ég és Föld/

találtam, csak úgy, meg mert szép

"Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És
egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben.
Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben
van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a
másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos,
az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak
emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár,
minden."

/Márai: Az igazi/

..szeretem az embereket.

fehér

Még mindig esik. Esik és olvad. A város fehér és puha; Mimmával éjjeli sétát teszünk benne. Sosem tudom igazán eldönteni, hogy Budapest inkább nyári, vagy inkább téli város.
Az óriás hóbuckákról sielős emlékek jutnak eszembe. Reggel egy osztrák faluban, öltözködés 4 rétegben; zipzár és csatthangok, vajas-mézes kenyér és gyümölcstea. Siklás a havon, a szél az arcomba csap, süvítek lefelé és igazán szabadnak érzem magam. Ha ügyesebb volnék, besiklanék a fenyők közé és szlalomoznék az erdőben. A felvonó hangja távolról hallatszana csak; egészen egyedül lennék a tiszta hóban. Tudom, úgyis ott lesz mindenki háromkor a hütténél, addig azt csinálok, amit csak akarok. Van térképem a pályákról, nem tévedhetek el.
No igen; azt hiszem, idén nagyon hiányzik a lécem és a havas hegycsúcsok. 
Budapestnek is jól állnak a fehér süvegek, persze, de ósztria magaslatai egészen mások..

az utolsó gyros

Búcsúeste. Rég voltam már a városban, hiányzott is. Illetve nem, inkább már csak éppen ideje volt, hogy újra leüljünk a fiúkkal és tréfálkozzunk egy jót.

Áron szerint az emberek nem változnak. Szerintem pedig hinnünk kell abban, hogy az emberek változnak. .. vagyis; ez az este is tele volt olyan beszélgetésekkel, amelyekkel közelebb szeretnénk kerülni az igazságnak nevezett semmihez.
Egy-két dologban azért megegyeztünk; például abban, hogy a hideg sör még mindig nagyon jó, és hogy csinálni kell egy viccügyi minisztériumot.

ilyen hidegben még a jegesmedvék is fáznak

Megyek, gondolkozom, nézelődöm. Aztán vissza a dolgomhoz. Aztán megint megyek, kicsit beszélgetek, és gondolkozom, aztán megint vissza a dolgomhoz. Felülök a buszra, bemegyek a városba, leülök egy székre. Mellettem kedves ismerősök, olyan, mint amikor otthon vagyok; ez jó. A film is jó a maga nemében, ismerős, olyan, mint amilyenek mi vagyunk. Nem is kellene a mentegetőzés az elejére, meg a végére, a mikrofonba. De egy kicsit ilyenek is vagyunk, mentegetőzünk; persze minek. Az ismerősök kedvesek, meghatottak. Olivéren a régi mosoly, végre, már hiányzott.
A sztrájk a hidegben még jobban üvölt. Az emberek a buszon kedvesek, toleránsak. Egy fiatal, piercinges fiú megfogja a néni kezét, aki fellép a lépcsőről. A lépcső tetején hering effektus. Viccelődnek, a piercinges fiú randira hívja a nénit. Néni mesél a régi buszokról, meg hogy ez a tömeg ahhoz képest semmi, ő sokkal durvábbakat élt át ennél, annak idején. Talán nem is hiányzik a hordozható zeném annyira, mint gondoltam. Az emberek most érdekesebbek; mosolyognak. Közelebb vagyunk egymáshoz, mint egyébként. Ez az egész olyan furcsa és jó. Valami hiányzott. Mostanában kezd visszatérni. Már nem is fázom annyira; esetleg, a lábujjam vége, egy egészen kicsit, az még igen..

"asszem, nemtom"

"Aki tudja, hogy mit kell tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt."

Ezt Doktor Csernus mondta, és én azért írtam ide, mert kifejezi a lényeget. Tisztán.

...egyébként úgy érzem, hogy 2010-ben több lesz a tennivaló.

rolling days

Tűlevelek felporszívózva, leves megfőzve, marketing, harmadik fejezet, kilencedik dia. Smirgli, fehér festék, két rétegben, aztán fogas, szétszerelés, összeszerelés, nagytakarítás. Új vizsgaidőpont kérés, portfólió-fényezés, munkakeresés. Mosogatószer? Fogkrém? Cipőpaszta?

Vajon milyen mély a nyúl ürege?

61

Mindenütt fenyőillat van. Szegény karácsonyfák! Ott szomorkodnak a házak alatt, a latyakos mocsokban. És megint jön a hideg. Óvatosan kell szellőztetni..

kis ravasz tavasz

Elképesztő felismerések érnek az életben; előfordul, hogy a trágyadomb kivirágzik. Mindegy, mennyire óriási, undorító és frissen bűzlő, hölgyeim és uraim, képes rá és kivirágzik. A kis szirmos ördögök, valószínűleg egy zsémbes, bibircses boszorkány varázspálcája által gyökeret vernek az ürülékben és kinyiladoznak. 
De neem-nem. Én nem dőlök be ennek a színjátéknak. A sátán keze van a dologban, és nagyon jól nevelt leányzó lévén nem engedek a kísértésnek, hogy elkezdjem sajnálni, tutujgatni és öntözni a kis álszent tubarózsákat. Felőlem virágozhatnak, a trágyadomb akkor is trágyadomb marad. A vér nem válik vízzé.

Lupus in fabula.