Nos igen. Aki kurvának megy, az ne panaszkodjon, ha dugják; hogy ily nyers hasonlattal éljek. Különben is. Errefelé mindenki csak nyavajog.
Tom Sawyertől kéne eltanulni azt az irigységet kiváltó kerítésfestő mentalitást, aminek segítségével úgy lehet másra ruházni a dolgok nehezebbik felét, hogy közben a delikvens azt érzi, milyen jó boltot csinált.
Színház az egész világ.
Négy teljes napja itthon. Na jó, ez csak majdnem igaz, mert ma leugrottam a videótékába. Mindent bevetek a tüdőm gyógyulása érdekében, és közben tudom, hogy a lelkemet kell megnyugtatnom.
Abba az életszakaszba érkeztem, amikor az ember tudatosan választja a magányt. Értelmetlen és fölösleges döntés lenne? Ezt nem tudhatom, mivel csak az idő múlásával derülhet ki. Ettől a mondattól pedig máris nagyon öregnek érzem magam.
A rengeteg új lehetőség egyenlő rengeteg bizonytalansággal és a változással.
Íme; a klasszikus hős útja modell, a dramaturgia tanulmányok nyomán.
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz a történetben, amikor a hős már nem fordulhat vissza. A változás valójában benne fog lezajlani, a külvilág csak a darab díszlete lesz.
A legjobb, amit tehet, hogy jól megismeri önmagát; rá kell jönnie, hová tart, és hogyan állítsa ezt a változást a saját szolgálatába.
Most ez is van, meg az is van, meg amaz is; a mindenfélével. Remélem, az egyikből majdcsak lesz valami.
A gyomokkal, úgy tűnik, sikerült felvennem a harcot, irtódnak kifele szépen. Nem egyszerű, de már jobban felismerem a különbséget a gyom és a nemgyom között, így biztosabb és hatékonyabb kézmozdulatokkal tudok fellépni ellene.
Közben az orromban mintha motozna már valamilyen illat, ami egy üde tisztás közelségére emlékeztet. Kicsit meg is pofozom magam ezekben a pillanatokban; még február van, és hideg, és tél; így e motoszkálás igencsak plátói síkokon mozog.
..el kell menni, el kell menni; hogy aztán visszajöhessek, és végre elkezdjem.
"Aludni és nem látni. Aludni és megbocsátani. Aludni akarok - bocsássatok meg -, mert szeretnék megbocsátani." /M.S. - Ég és Föld/
"Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És
egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben.
Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben
van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a
másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos,
az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak
emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár,
minden."
/Márai: Az igazi/
..szeretem az embereket.
mese mese meskete tehén segge fekete